Fotóelméleti beszélgetések a Mai Manó Házban

2014-ben jelent meg a Vince Kiadónál a fotóelméletek klasszikus munkáit górcső alá vevő könyvem, A fotográfia (?) elméletei címmel. A könyvet a fotográiai, műtörténész és kritikus szakmai közönség mondhatni agyonhallgatta: összesen másfél könyvkritika jelent meg róla. Kár.

Éppen ezért nagyon örültem, hogy Kőrösi Orsolya lehetőséget adott rá: a Mai Manó Házban egy öt párbeszédből álló sorozatban beszéljem meg az alapkérdéseket az általam – fotóelméleti nézőpontokból – erősen kritizált szerzők munkásságának hazai szakértőivel. A program részletei: itt. Ezúttal is köszönöm a lehetőséget mind Orsolyának, mind pedig a beszélgetőtársaimnak.

A könyvet – mely, ha minden jól megy, hamarosan megjelenik angol nyelven is (mindenesetre már fordítják!) – a magam részéről intellektuális szempontból komolyabb vállalkozásnak tartom, mint a Neoavantgárd… könyvemet. (Azt másért szeretem. 🙂 ) Most közreadom pdf formában is: olvassák, olvassátok olyan szeretettel, amilyennel megírtam!


AURA, INDEX, PUNCTUM
Szilágyi Sándor fotóelméleti vitasorozata

2014. március 4.
Funkcionális vagy experimentális fotográfia? Vilém Flusser a fotót terjesztő apparátusokról
Vitapartner: TILLMANN JÓZSEF

Vilém Flusser (1920-1991) A fotográfia filozófiája című könyvében kétfajta fotóst különböztet meg. Egyik a funkcionárius, aki a képkészítő és – terjesztő apparátusokkal játszik, vagyis kiszolgálja a posztindusztriális társadalom képéhségét. A másik az experimentális fotós, aki viszont az apparátusok ellen játszik. Az első szakmányban gyártja a semmitmondó, egymást ismételgető, sablonos képeket, a másik viszont arra törekszik, hogy informatív képeket hozzon létre. Mi köze van mindennek a szabadsághoz, az emberi civilizációhoz és a mostani kultúránkhoz?
Videófelvétel a beszélgetésről…

2014. március 18.
A fotó: ikon vagy index? Kód nélküli vagy mégis inkább kódolt üzenet? A „pillanatkép” valóban a pillanat képe-e? Charles Sanders Peirce jeltipológiája, Roland Barthes és Ernst H. Gombrich képnyelvészete
Vitapartner: HORÁNYI ÖZSÉB

A fotó mibenlétéről folytatott diskurzus vissza-visszatérő dilemmája, hogy a fotó vajon index-e (a valóság lenyomata), vagy a többi képhez hasonlóan ikon (képmás). A fogalompár bevezetője, C. S. Peirce szerint index – Horányi Özséb szerint viszont inkább ikon. Szerintem meg… – de ez majd kiderül a beszélgetésből.
Mint ahogyan az is, hogy igaz-e Roland Barthes kijelentése, miszerint a fotó „kód nélküli üzenet”. Egyáltalán: valóban ezt gondolta-e Barthes a fotóról? És hogy hányadán állunk a „fotó = az ellesett pillanat” közhelyével. Mit gondolt Gombrich a fotó pillanatnyiságáról? És a mozgás állóképi ábrázolásáról? És a fotografikus portré hitelességéről?
Az előadás során vitapartneremmel: Horányi Özséb professzorral a fotográfiáról való gondolkodás fönti alapkérdéseit próbáljuk meg tisztázni – vagy legalábbis azt érzékeltetni: mik is volnának valójában ezek az alapkérdések.
Videófelvétel a beszélgetésről…

2014. április 1.
Mi is valójában az aura? És mi is történt vele pontosan? Walter Benjamin messianisztikus kultúrakritikája és a fotó
Vitapartner: RADNÓTI SÁNDOR

Mit gondoljunk ma Benjamin immár nyolc évtizede megfogalmazott próféciáiról? Igaznak bizonyult-e az alaptétele, miszerint a technikai sokszorosítás korszakában megszűnik a műalkotások aurája? Egyáltalán: valóban ezt állította-e Benjamin? S ha igen, akkor vajon pozitív vagy negatív értékítéletet társított-e hozzá? S mennyiben helytálló az a kép, melyet a fotográfia történetéről fölvázolt? Egyáltalán: a fotográfiáról szólván valóban a fotográfia érdekelte, vagy valami egészen más? Beszélgetőtársammal, Benjamin monográfusával, Radnóti Sándorral ennek próbálunk meg utánajárni.
Videófelvétel a beszélgetésről…

2014. április 15.
Punctum vagy Studium? Melyik mire jó? Egy kiherélt fotóelméleti sztenderd. Roland Barthes szubjektív fenomenológiája
Vitapartner: ANGYALOSI GERGELY

„A Világoskamra a legszebb írás, ami a fotográfiáról született, s alighanem az is marad az idők végeztéig” – írom a fotóelméletekről írt könyvemben. Sajnos, a magyar olvasó viszont kénytelen beérni egy megcsonkított kiadással: a könyvből kimaradt a Tartalomjegyzék, a Felhasznált irodalom, a kötet nyitó képe, Barthes széljegyzetei és még sok egyéb.
Angyalosi Gergely, Barthes magyar monográfusa segítségével próbáljuk legalább jelezni a Világoskamra gazdag szellemi forrásvidékeit: Sartre egzisztencializmusa, Lyotard fenomenológiája, a korabeli tanatológiai irodalom, a zen buddhizmus stb. S közös erővel próbáljuk majd kideríteni, hogy végül is miről szól ez a kis könyv. A fotográfiáról? De vajon milyen fotográfiákról – s miért épp azokról? Vagy mégis inkább Barthes halott anyjáról? Vagy éppen Barthes homoszexualitásáról? S végül próbáljuk kideríteni: mit is jelent valójában Barthes elhíresült kategóriája, a punctum.
Vedeófelvétel a beszélgetésről…

2014. április 29.
Digitális fotó?! Nem inkább számítógép generálta kép?
Vitapartner: SZEGEDY-MASZÁK ZOLTÁN

Létezik-e olyan, hogy „digitális fotográfia”? Másképpen fogalmazva: érdemes-e az új, digitális állóképkészítési technikát a fotográfia helyettesítőjeként felfognunk? Pontosítsuk a kérdést: mely területeken érdemes – és melyeken nem? Nem azoknak van-e igazuk, akik a számítógép generálta képet (CGI – Computer Generated Image) valóban egy új médiumnak látják, s ekként üdvözlik? S ha igen: mik a CGI elvi, esztétikai újdonságai? Beszélgetőtársam, Szegedy-Maszák Zoltán segítségével ezeknek a kérdéseknek igyekszünk utánajárni – s azt bemutatni: hogyan jelentkeznek ezek a dilemmák a kortárs médiaművészek munkáiban.
Videófelvétel a beszélgetésről…